A település arról a kőris-erdőről kapta a nevét, amely egykor a Bor-Kalán nemzetségnek volt a birtoka. A honfoglaláskor valószínűleg a Csongrád megye Tisza-kétparti részét megszálló Ond hadnagy és fia, Ete nemzetségének jutott. Ekkor Csongrád megyéhez tartozott. Mikor oklevélben először előfordul, akkor az Etétől származó Bor-Kalán nemzetség erdeje „Kalánköröse” (Kalanguerusy) néven, amit Pósa fia Nána ispán 1266-ban a nyulak-szigeti apácáknak adományozott. 1276-ban a pápai megerősítő oklevélben „villa Quenrus” néven szerepel, birtoklásáról azonban nincs adat. 1277-ben IV. László itt keltezi egyik oklevelét.
Az 1368. okt. 2-án lefolytatott határjárás mint az óbudai (klarissza) apácáknak adományozott faluról beszél – de most sem volt tartósan apáca-birtok, (ha egyáltalán az volt), mert 1382-ben királynői birtok, majd nemesi falu. 1390-ben Mária királynő Serkei Dezsőnek és a Jolsvaiaknak (Bakács szerint Ilsvainak) adományozza, majd Zsigmond király zálogba adja a Bessenyőknek és a Kátayaknak. Ez utóbbiak révén került a város fele a XVII. század közepén a Keglevichek tulajdonába, akik még a XVIII. században is bírták, de sohasem laktak itt. 1467-ben „Naghkewrews oppidum” (Naghkewrews város) már Pest megyéhez tartozik. A hódoltság alatt már 1545-ben török császári város, és így fenn tudja tartani magát. 1638-ban salétromot szolgáltattak, és ezért a török felé nem kellett adót fizetniök. A város helyzetét csak megerősíti III. Ferdinándnak Pozsonyban 1647. március 26-án kelt kiváltságlevele. A város kiváltságát a felszabadulás után 1697. január 25-én I. Lipót ismét megerősítette. A város így gyorsan gyarapodott, és részint vétel, részint bérlet útján számos körülfekvő pusztát szerzett meg, úgymint: Kara, Kocsér, Lajos, Mizse, Törtel, Besnyő, Inárcs, Kakucs, Nyársapáti, Örkény, Pótharasztja, Újszász, Vatya. Neve a XVIII. század közepétől kezdve már Nagykőrös. Városi jellegét mindig megtartotta. Jelenleg „járási jogú város” Pest megyében.
Chobot szerint az ősi Szent László templomát a protestánsok elfoglalták, bár előbb még közösen használták a templomot. A Rákóczi-féle szabadságharc után azonban végleg elfoglalták. Ez a templom a mai református templom, amelyet mint XV. századbeli gótikus műemléket tartanak nyilván, sőt van szerző, aki építését a XII. századra teszi, amikor román stílusban épült. Deák Antal az előkerült téglák alapján építését az 1101. évre teszi. A tatárok elpusztították, ezért a XIII. században újjáépítik, ekkor a román alapokra gótikus templomot emelnek. A mai templom tornya és a középhajó a XV. századból (tehát a török előtti időből) származik, amely azonban a nyolcszög három oldalával záruló szentélyben végződött. A templomot a XVI. században északról kéthajós asszimetrikus templommá, majd 1844-1848 között délről egy harmadik hajóval megtoldva átalakították a mai formájára. A középkori templom egyetlen fennmaradt szerelvénye: egy késő gótikus kő keresztelőmedence.
Plébániája biztosan volt, bár erről semmiféle írott emlék nincs. A reformáció már korán fellépett a városban. Kálmáncsehi Sánta Márton (Szekfű szerint gyulafehérvári kanonok, míg Karácsonyi szerint debreceni plébános) Kőrösön tanított, bizonnyal már az új hit szellemében 1550-ben. A lakosság túlnyomó része azonban még az 1564. év után is római katolikus hitben volt. A budai szandzsák 1559. évi összeírása szerint a városnak Együd nevű papja van, Pál pap pedig ekkor már meghalt. Chobot szerint kétségtelen, hogy majdnem állandóan volt plébánosa, de a XVII. században már aligha volt katolikus papjuk. Az „öreg graduál” veretei 1637-ből származnak. Pongrácz már csak kálvinista lelkésszel ellátott helyként említi. Dwornikovich is 1700-ban „katolikus templomot kálvinista prédikátorral” jelent a városról. A kevés számú katolikust a kecskeméti ferences barátok gondozták, amint ez Keglevich Miklós 1668. júl. 7-én kelt leveléből is kitűnik. A templomból a katolikusok csak a Rákóczi-szabadságharc után szorulhattak ki végleg. A templom elvételének történetét, illetve „meséjét” Szekfű is felemlíti.
1709. után is még a kecskeméti ferencesek látták el a lelkipásztori szolgálatot. 1733-ban a ferencesek jelentést tettek arról, hogy Kőrösön sok az aposztázia. A püspök ekkor Kőröst Alpárhoz affiliálta. 1763-ban jött Nagykőrösre a Caramelli-ezred, amelynek tábori lelkésze is volt. A tábori misékre a város katolikus lakossága is eljárhatott. Migazzi Kristóf püspök 1777-ben felterjesztést küldött a Helytartótanácshoz, hogy szervezzen lelkészséget Kőrösön. A kecskeméti főesperes 1778. március 25-én kérte, hogy a katonai épületet templom és parókia céljaira használhassák fel. A nagykőrösi parókia és templom valóban törzstiszti szálláson kezdte el működését.
A lelkészség felállítását a püspökség azonban nem várta meg, hanem ideküldte Hatos Imre jezsuitát, aki 1778. nov. 14-én, ittlétének negyedik hónapjában meghalt. Őt Molnár Mihály szolnoki ferences követte. Pest megye szolgabírája 1778. november 30-án jelentést tett a váci Püspöki Consistoriumnak a nagykőrösi új plébános székfoglalásáról. 1779. május 20-án a járás szolgabírája jelentést tett az építendő templom, parókia és iskola helyének kijelöléséről.
Amikor a Caramelli-ezred 1789-ben a városból kivonult, a városi tanács nem akart az istentisztelethez helyet adni, a kormányrendeletet azonban nem lehetett kijátszani. 1781-ben megindult a templom építése, melyet 1787-ben fejeztek be. A protestánsok még egy ízben megpróbálták a templom építését megakadályozni, mondván, hogy városukban csak két katolikus család és néhány katolikus cseléd van. A Helytartótanács erre vegyesbizottságot küldött ki, amely a protestánsok nyilatkozatát nem találta igaznak. Az evangélikus Kubinyi is ebben az értelemeben nyilatkozott. A templomot 1788-ban szentelték fel. Ezzel egyidőben épült a paplak és az iskola is. A templom 1780-ból fennmaradt tervrajzát Fischer Ágost készítette. A templomot javították 1907-ben és 1974-ben. Műemlék. A templom liturgikus terét dr. Nemcsics Antal 1974-ben rendezte át. Főoltárképe Donát János alkotása. 1745-ből származó barokk keresztelőkútja van. A plébánia könyvtára XVIII. századi eredetű.
Gyurinka Antal plébános (1814-1905) irodalmi tevékenységet is folyatott. Historia Domusa 1778-ban kezdődik. A templom titulusa: Szent László. A plébánia területén működtek a Szalvátor nővérek 1945-től 1949-ig. Az egyházközség elemi iskolát is fenntartott. A Szent László Szeretet Szolgálat 1992-ben alakult. Ugyancsak 1992-ben indították a Názáret Római Katolikus Óvodát.
Gervers és Molnár Éva munkájukban legújabban a város határában négy, kora Árpád-kori rotundát említ:
- Homolytája pusztán (Szőrhalom I.) téglából épült kerek templom, feltehetően a XIII. századból.
- Szőrhalom II. A tatárdúlás során elpusztult rotunda helyére épült a XIII. század második felében. Az elsőnél jóval kisebb.
- Ludas. Kerek alapfalak négy, köríves apszissal. Padlózata vöröses kővel burkolt. Törmeléke között románkori, aranyozott réz körmeneti kereszt. (Lásd bővebben Ludas néven.)
- Nyárskútnál, azonos a kerekegyházi rotundával, majdnem kör alakú.